Először is köszönöm itt is a gyors és kedves baráti segítséget, hogy apróbb tűkhöz juthattunk. 

Ma technikai okok miatt itthon voltam és vissza vittem a kapott 50 db 31GR jelű, 12,7 mmes tűket a gyógyszertárba. Először elég furcsán néztek rám, hogy mi bajom is van. Végül is kb 20 perces keresgélés után a 6 dolgozóból egy megkérdezte, hogy milyen névre volt a recept kiállítva. Persze, hogy nem azt a méretet kapta, mint ami fel volt írva neki. Sok elnézés kérés mellett végre mind az 50 db az a méret amit használt. Meg ha már ott voltam vettem még egy doboz tesztcsíkot. 

Lassan nem kell gondolkodnunk, hogy mit szeretnénk névnapra, születésnapra, Mikulásra stb... a válaszok meg vannak csak az ünnepek lesznek kevesek ��

Tesztcsík, teljes kiörlésű liszt, xilit, eritrit stb jöhet. 

Viccet félre téve, jól vagyunk. A vércukorszint továbbra is önálló életet él, ami lehetséges, hogy örök rejtély marad számomra, de sokkal jobban bírjuk. Ez lehet azért is, mert a feladataimból néhány komoly és nehéz már elkészült, sőt már csak a héten megyek iskolába is. Utána lesz kb 10 napom arra, hogy felkészüljek az első vizsgámra és remélem készülhetek a többire is. 

Tomi is szorgalmasan tanul, nagyon szeretné megkapni a beígért ajándékot a bizonyítványért.

Próbáljuk kitalálni milyen frontok jönnek, mennek, reggel fél 7kor csipás pillákkal megjósolni, hogy ma lesz-e kedv, lehetőség egy kis udvari labdázásra vagy a nappaliba szorulunk.

Gondolom más gyerekes anya és nem szobanövény is így van evvel. Na de... Ha mi látjuk, hogy süt a nap, akkor kevesebb adagra gyúrunk, mert majd a mozgás leviszi az inzulin helyett. Aztán amikor épp felhuzzuk a cipőt és neki áll havazni mit lehet tenni, mint újabb szúrással korrigálni. 

Szúrt. Félve ugyan, de hősiesen. Tegnap vette elő az első darabot abból amit receptre kaptunk, de már a látványtól is sírva fakadt. Az újak valami miatt kb 1,5 cmesek, pedig már a kórházban elnézést kértek amiért naluk nincs az a kisebb. A kiváltott tűk akkorák, hogy a pennek a kupakja rá se megy. 

Kíváncsi leszek mire megyek a gyógyszertárban amikor ki akarom cseréltetni. 

Holnapi kaja kiadagolva, elcsomagolva, akár fekhetnénk is, de mégse, hiszen 22 órakor még programunk van. Kitartunk. 

Fura módon amióta megkaptuk kiemelt feladatunkat lépten nyomon hasonló szituációba került emberekkel találkozom. 

Volt két nyugalmas és cukor � szempontból egyenletes napunk. Azt frontok jönnek és mennek a cukorszint pedig emelkedik.... 

Sok utána olvasás, beszélgetés áll már mögöttem, de még mindig nem tudom elengedni a tökéletesre és maximumra törekvő énem késztetését, hogy a CUKI NAPLÓBA 5-7 körüli számokat lássak

Talán ezt lesz a legnehezebb megtennem, hiszen egy csoki, egy marék mogyoró, amit együtt nem eszünk meg (meg se vesszük) nem okoz problémát, de a saját személyiségem egy részét megtagadni, hát nem tudom, hogy menni fog vagy lehetséges-e egyáltalán, sőt szükséges-e. 

Addig amíg majd.... 

- mondat hangzott el ma a köszönés után este fél 6kor gyermekem szájából. Anya beült a kocsiba és elrohant az ügyeletes gyógyszertárba, ahol majdnem 6 doboz receptre felírt árából sikerült 1 csomagot vennem. Egész konkrétan 3087,-Ftot fizettem ki ügyeleti díjjal együtt. 50 db/doboz. A kórházból receptekkel engedtek el minket április 6-án. Április 7-én zárójelentéssel, receptekkel megérkeztünk a háziorvoshoz. Minden ok, minden rendben. Receptek kiváltva 100 db tesztcsík boldog tulajdonosaként álltunk neki a napi mérési adagnak. Ma 18.-a van. 11 nap telt el. Tesztcsíkok kifogytak. Hogy is történhetett ez meg?

Tomi minden fő étkezés előtt és utána vércukor szintet mér, plusz egyet lefekvés előtt. Ez jelenleg napi 7 db csík. 77 db helye abszolút ismert. 7 hétig még mértünk éjjeli 3kor is. Ez igazolt 84 db fogyás. Minden testnevelés óra előtt és atlétika előtt is mért 1-1-et. Ez szám szerint 4. Ugyan nem írtuk fel, de talán 5-6 alkalommal amikor a viselkedése és a közérzete indokoltnak mutatta mértünk műsoron kívül is. 94 db. 1 csík van még a dobozban. Ha még jól megy a második osztályos matematika (szigorúan maradva a 100-as számokon belül) ezek szerint max. 5 db ment a pocsékba. Egyet én rontottam el éjjel 3kor rögtön az első éjszakánkon kövezzen meg bárki érte, vállalom.

Na de akkor is! Innentől kezdve 1-1,5 hetente kell majd orvoshoz járnunk receptért?

Aki persze szigorúan munkaidőben rendel :D

Vállaltam, hogy nem főzök neki külön, együtt eszünk, ill. nem eszünk amit neki nem szabad. Megegyeztünk. Bár hozzá tette, hogy "anya te azért egyél, neked szabad, nem haragszom meg". Igyekszem nem tenni.

Az első napi konyhai mutatványom be kell vallanom, hogy sírásban, hisztiben végződött részemről, teljesen kimerültem.

Borsó leves

Készítsd el úgy több, mint 20 éves főzési rutinnal, hogy leméred a fazékba kerülő borsót, répát, rántáshoz felhasznált liszt mennyiségét majd rájössz, hogy a gombócban is van szénhidrát. Aztán szembesülsz a problémával, hogy OK, de mennyi került mindebből a gyereked tányérjába?

Pedig milyen egyszerű egy étel...

Pedig milyen nem egyszerű az a teher, hogy ha elszámolod magad akár + akár - irányba, gyakorlatilag a gyereked életével játszol...

https://www.facebook.com/groups/815937265226573/

Persze minden szülőnek szuper gyereke/gyerekei vannak. De azért az enyém azt hiszem méltán viselheti ezt a jelzőt.

11,5 éves 24 napja cukorbeteg

Ma Húsvét hétfő van, nagy családi ebéd - korábban eszik, mint mi többiek, saját kis dobozából kapja a sültkrumplit, amiből kivetet egy rántott csirkecomb kedvéért meg 20 g diabetikus kekszből készült édesítőszeres sportszelet sütiért. Szó nélkül végig nézi, míg mindenki megebédel, majd megkérdezi, hogy ehet-e főtt tojást egy kis sült hússal. Persze, hogy ehet, ezekben nincs szénhidrát.

Jön az asztalra a 4 féle sütemény, megnézi mindet és mindegyikre közli, hogy ő ezt nem eheti meg. De csak szimpla tényként, semmi sajnálkozás vagy könyörgés.

Ajándékosztás. Vigyorogva veszi el a nyúl hozta sajtokat és utasítja vissza a csokitojásokat, tábla csokikat. Még a diabetikus nyulat is, hiszen "2 db ilyen csokinyúl ér fel nála egy komplett vacsorával és nem egészséges, neki nem tesz jót" - mondja.

Aztán előadja a családnak is a saját kis meglátását, amit először hallva könnyekben törtem ki:

"Ez a betegség anya illik hozzám. Olyan rendszeres és precíz mint én. Jobban jártam vele, mint egy lisztérzékenységgel. Jó lesz ez nekem".

11,5 éves. 19 napja napi 4szer adja be magának az inzulint a hasába és esténként a combjába,  minimum 7szer szúrja az ujját a méréshez. Nem jó nézni. Erősnek kell maradni, előtte nem omolhatok össze bármennyire is fáj látnom, bármennyire is bonyolult ez az egész. Hogy nézne már ki, ha ő vigasztalna?! Pedig megtenné biztosan.

Nagylevegő Kitartás Kitartunk Amíg Eljön a MAJD

Sziasztok!

2017. március 24-én az életem, a családom élete, de elsősorban a kisebbik fiam élete fenekestül felborult.

Rosszul lét, orvos, kórház, intenzív - a diagnózis 1-es típusú diabétesz.

Rosszul hangzik. Vigasztaló szavak: ugyan nem tudni mitől alakul ki és nem is gyógyítható, de nagyon jól kezelhető, szuperül lehet vele együtt élni.

A gyerek nincs 12 éves. Együtt élni

Egy betegséggel, ami soha nem múlik el. Persze nem halálos, de maradandó.

Szoktatom magam a gondolathoz: nem tehetek róla se én se ő,

Nem gyógyítható, de kezelhető. Igen. Folyamatosan kell kezelni, figyelni, szúrni.

Az első sokk örökké belém vésődött....