Nyár van, vakáció ezerrel és ha már anya dolgozik, akkor legalább a gyerek érezze jól magát. 40 fokban mi mást lehetne csinálni egy bátor gyerekcsősszel (na könnyű neki, mert a munkahelyi 30 helyett 2 jutott) mint sorra látogatni a strandokat.  A strandon meg lehet jó sokat ugrálni, amitől aztán a reggel szépen megtervezett inzulin adag jó soknak bizonyul és jön a remegés, hipózás. Mivel ezt már ügyesen észleli és kezelinem is okoz túl nagy gondot. Aztán a víz és ugrálás tovább hat. 

11 órakor pedig megcsapaja az orrát a frissen sült fokhagymás-sajtos-tejfölös kísértés. A csábító gondolat meggyőző előadással párosulva pedig bejuttatja a sorba, aminek a végén testet ölt maga a színtiszta bűnbeesés. Lángos 11:03ra beépítve a szervezetbe. 

Aztán 12kor esedékes vércukorszint méréskor feltámadnak a lelkiismeretek:

- Jajj, anya jobb lett volna ha mégsem eszem meg! 

- Jajj, de kár, hogy nem hívtalak fel megkérdezni, hogy szabad-e neki megenni! 

Jajj, jajj, jajj

Nincs jajj. Ha ezért megköveznek és kikiáltanak a világ legrosszabb és legfelelőtlenebb anyjának aki szándékosan tönkre teszi a gyerekét akkor sem mondtam volna neki, hogy NEM FIAM NEM EHETSZ MEG MOST EGY LÁNGOST! 

A cukorszint egy hidegfronttól fel egy melegtől leesik hiába a pontos mérlegelés, a barna rizs, a rozskenyér. Akkor miért kínoznám még tovább avval, hogy mindenki eheti csak ő nem pedig még éhes is. 

Egye

És egye meg a fehércukorral készült, az egész táborozó seregnek ajándékba vitt palacsintát is. Ugyan csak egyet és abból is kikapargatva a cukros kakaót amennyire lehet, mert az már 28 g CH ami az előírásban szereplő a 20ba nem fér bele. De egye és ne nőljön benne tovább a kirekesztettség és a 'miért kaptam ezt a terhet' érzése. 

EGYE, majd kicsit nagyobb adagot kap a következőt adagra.