Avagy talán megtehetem a saját gyerekemmel én is. 

Sok-sok nap aggódás, ijedelem, értetlenkedés és találgatás után egy "véletlen" folytán múlt pénteken este jött egy szikra vagy kaptam egy sugallatot. Szombattól megkezdtük Tomival a kísérletet saját szakállra vagy inkább saját vércukorszintre. 

Kezdjük a "véletlen" sugallat dologgal. Péntek este mérés időben értünk a Tescoba. Kocsiban mérés, az adat a szokásos 14,7, amin meg se lepődünk. Ilyentájt szokott ez még magasabb is lenni. Inzulin löket beadva, irány a bevásárlás  �. Orvosi tanács alapján kicsit sem aggódunk, amikor csak kb 40-45 perc múlva végzünk, hisz a javaslat magas cukornál, hogy egyen később. Kocsiban hazafelé elfogy az előírt 40 CH. 

Kapunyitás közben a gyerek már nyafog, nyűgösködik, hogy ő remeg, nincs jól. Eldönti, hogy mér egyet. Az eredmény kicsit meglep: 3,6 hypo

Aztán jön a megvilágosulás: ha beadja a szükséges mennyiséget magának mire eljön az evés ideje leesik a vércukorszintje, hypozik és a következő méréskor a szervezet kompenzációja miatt még magasabb lesz az érték, mintha nem lenne hatása a szernek. 

Szombat óta se délben se a vacsorakor nem várunk 10-15 percnél többet. A napi mérési eredmények így folyamatosan 10 alatt vannak, sőt stabil 7 körüli napunk is volt már több. Tegnap meg volt a kontroll nap is. Inzulin adagolás után csak tényleg 30 percre tudott enni, így az esti szint újra 13 lett. 

Ma és a következő napokban folytatjuk a megkezdett kísérleti módszerünket... 

Azt hiszem az orvostudománynak még sok hiányossága van evvel a betegséggel szemben, de bízom benne, hogy a mi tapasztalatainkat is figyelembe veszik és tud majd fejlődni.����