Persze minden szülőnek szuper gyereke/gyerekei vannak. De azért az enyém azt hiszem méltán viselheti ezt a jelzőt.

11,5 éves 24 napja cukorbeteg

Ma Húsvét hétfő van, nagy családi ebéd - korábban eszik, mint mi többiek, saját kis dobozából kapja a sültkrumplit, amiből kivetet egy rántott csirkecomb kedvéért meg 20 g diabetikus kekszből készült édesítőszeres sportszelet sütiért. Szó nélkül végig nézi, míg mindenki megebédel, majd megkérdezi, hogy ehet-e főtt tojást egy kis sült hússal. Persze, hogy ehet, ezekben nincs szénhidrát.

Jön az asztalra a 4 féle sütemény, megnézi mindet és mindegyikre közli, hogy ő ezt nem eheti meg. De csak szimpla tényként, semmi sajnálkozás vagy könyörgés.

Ajándékosztás. Vigyorogva veszi el a nyúl hozta sajtokat és utasítja vissza a csokitojásokat, tábla csokikat. Még a diabetikus nyulat is, hiszen "2 db ilyen csokinyúl ér fel nála egy komplett vacsorával és nem egészséges, neki nem tesz jót" - mondja.

Aztán előadja a családnak is a saját kis meglátását, amit először hallva könnyekben törtem ki:

"Ez a betegség anya illik hozzám. Olyan rendszeres és precíz mint én. Jobban jártam vele, mint egy lisztérzékenységgel. Jó lesz ez nekem".

11,5 éves. 19 napja napi 4szer adja be magának az inzulint a hasába és esténként a combjába,  minimum 7szer szúrja az ujját a méréshez. Nem jó nézni. Erősnek kell maradni, előtte nem omolhatok össze bármennyire is fáj látnom, bármennyire is bonyolult ez az egész. Hogy nézne már ki, ha ő vigasztalna?! Pedig megtenné biztosan.

Nagylevegő Kitartás Kitartunk Amíg Eljön a MAJD