Próbáljuk kitalálni milyen frontok jönnek, mennek, reggel fél 7kor csipás pillákkal megjósolni, hogy ma lesz-e kedv, lehetőség egy kis udvari labdázásra vagy a nappaliba szorulunk.

Gondolom más gyerekes anya és nem szobanövény is így van evvel. Na de... Ha mi látjuk, hogy süt a nap, akkor kevesebb adagra gyúrunk, mert majd a mozgás leviszi az inzulin helyett. Aztán amikor épp felhuzzuk a cipőt és neki áll havazni mit lehet tenni, mint újabb szúrással korrigálni. 

Szúrt. Félve ugyan, de hősiesen. Tegnap vette elő az első darabot abból amit receptre kaptunk, de már a látványtól is sírva fakadt. Az újak valami miatt kb 1,5 cmesek, pedig már a kórházban elnézést kértek amiért naluk nincs az a kisebb. A kiváltott tűk akkorák, hogy a pennek a kupakja rá se megy. 

Kíváncsi leszek mire megyek a gyógyszertárban amikor ki akarom cseréltetni. 

Holnapi kaja kiadagolva, elcsomagolva, akár fekhetnénk is, de mégse, hiszen 22 órakor még programunk van. Kitartunk.